Csak csodálkozom és nem értem:
Hová futott el annyi évem?
S hogy ilyen hamar?

Az úton köd kavar,
Az erdők széle rozsdabarna újra,
Toborzóját az október már fújja,
S a száz színű lomb újra sárba hull.
Rá a november felleg-rongyot ejt!…

Az ember rohan, és élni elfelejt!…